A kezdéskor teljesen analfabéta voltam az angolhoz, így gyakorlatilag a nulláról kellett kezdenem és felépítenem az egészet. Mivel manapság az idegen nyelv ismerete elengedhetetlen feltétel a mindennapi élet sok-sok területén, az akkor kitűzött cél a középfokú nyelvvizsga sikeres letétele volt. Persze ez akkor még nagyon messzinek és hihetetlennek tűnt számomra. A legelső óráktól kezdve heti 2x3 órában látogattam a nyelviskolát. Egyrészt mivel ez az intenzitás volt a tapasztaltok alapján a leghasznosabb és célravezető és persze azért is, mert a munka melletti tanulásként nekem ez a beosztás felelt meg a legjobban. Véleményem szerint az iskola által használt bérletes rendszer az, ami igazán megkönnyítette számomra azt, hogy hosszú távon is folyamatosan tanulhassak, ami pedig önmagában is a sikeres fejlődés feltétele. Ez a rugalmas rendszer lehetővé tette, hogy akkor tudtam menni órára, amikor nekem a legmegfelelőbb volt. Egyszerűen amikor nem értem rá, mentem másnap vagy esetleg következő alkalommal több órára. Az idő előrehaladtával és persze a tanulás hozományaként egyszer csak elérkezett az idő, amikor a tanárok noszogatni kezdtek, hogy nekifussunk az alapfokú nyelvvizsgának. Mindez majdnem pontosan két évvel a kezdés után érkezett el. Köszönhetően felkészültségem fokának pontos megítélésének és az akkor még pluszként elvégzett célirányos felkészítésnek  a vizsga sikeres teljesítése nem ütközött akadályba. Mint már említettem a célkitűzés a sikeres középfokú megmérettetés volt, így hát folytattam tovább a tanulást. Persze ez egyértelmű visszajelzése volt annak, hogy az addig elvégzett munka nem volt hiábavaló és meghozta az eredményét.

A továbbiakban is a jól megszokott 2x3 órás heti ütemben látogattam az iskolát. Ezzel az intenzitással további egy évre volt szükségem ahhoz, hogy a középfokú vizsgához megfelelő tudásszintet elérjem. Itt is, akár mint az alapfokú vizsga esetében a tanulmányaimat folyamatosan figyelemmel kísérő tanárok javasolták a vizsga megejtését. A sikeres teljesítést elősegítendő, akár mint az alapfok előtt javasolták a nyelvvizsgafelkészítő tanfolyamot, ahol kimondottan az adott vizsgatípus feladatsorainak megoldása volt a cél, persze a felkészítést végzők tapasztalatával és jótanácsaival kiegészítve. Szerintem ez azért nagyon hasznos, mert ily módon a vizsgázó figyelmét nem az köti le, hogy milyen típusú kérdések és feladatok várhatóak, hanem mivel azokat megismerheti, felkészülhet rá és már csak a konkrétan felmerülő tudásanyag használatára koncentrálhat. Ez azért jó, mert az összes figyelmet arra lehet összpontosítani, ami a legfontosabb. Mindemellett persze arra is fény derülhet, hogy kinek-kinek mik a gyenge pontjai, így arra nagyobb figyelmet szentelve ki lehet küszöbölni az ott felmerült esetleges hiányosságokat.

Persze mindezek után elérkezett a vizsga napja, ami érthetően egy kis feszültséggel teli várakozást ébresztett bennem. De mindez igazán csak a kezdésig tartott. Utána már csak egy cél volt, sikerrel venni az akadályt. A vizsga ideje alatt a szervezők és a lebonyolításában résztvevő tanárok mindvégig nagyon segítőkészek, de egyidejűleg határozottak és szigorúak voltak. Mi sem természetesebb, hogy ha valaki veszi a fáradságot és tisztességgel felkészül egy ilyen megmérettetésre, akkor várakozásokkal teli, de derülátó hangulatban hagyja ott a vizsga helyszínét. Talán az ezt követő egy hónap, amíg az eredmények nyilvánossá nem váltak volt a legfeszültebb, de abban a pillanatban, amikor az interneten keresztül fényderült az eredményre mindez teljesen más megvilágításba került. Az elért siker jó érzésével telve persze másnap az első lehetséges alkalommal felhívtam az iskolát ,közlendő velük ezt az örömteli hírt, mert ez nekik is egy visszaigazolás arról, hogy az ő munkájuknak is meglett az eredménye és az nem volt hiábavaló.

További célom, hogy az eddig megszerzett tudást további gyakorlással elmélyítsem és azt mintegy készség tudjam alkalmazni a mindennapok során. Mivel mindezen dolgok ellenére úgy érzem még sok olyan dolgot rejt az angol nyelv, mellyel érdemes megismerkedni.