Már egész kiskoromban eldöntöttem, hogy tanár leszek. Választásomban az is nagymértékben közrejátszott, hogy nagymamám is tanár volt, így már 4-5 évesen bejárogattam az iskolába, és az elsősökkel együtt gyakoroltam a betűrovást. Így lettem a betűk, és könyvek szerelmese. Otthon rendszeresen okítottam a plüssállataimat és a babáimat, volt naplóm, sőt táblám is. Néha az öcsémet is beültettem az iskolapadba, aki természetesen az osztály legjobb tanulója lett.

Az iskolában érdeklődésem először a magyar nyelv és irodalom felé fordult, mert mint erdélyi magyar nagyon fontosnak tartottam, hogy ápoljuk az anyanyelvünket. Majd ahogy cseperedtem egyre jobban elkezdett érdekelni az angol nyelv, és szabadidőmben dalszövegeket fordítgattam. Ilyen értelemben, az amerikai popkultúrának, pontosabban Michael Jacksonnak és a szinkron nélküli filmeknek köszönhetem, hogy elkezdtem angolul tanulni.Éppen emiatt a pályaválasztás nem okozott fejtörést számomra. 2005-ben végeztem a kolozsvári Babes-Bolyai Bölcsészettudományi Egyetem magyar-angol szakán. Azóta tanítottam már gimnáziumban, általános iskolában, szakközépiskolában, illetve szakmunkásképzőben is.

Nagyon örülök, hogy tapasztalatot szerezhettem a tanítás minden szegmensében, mivel úgy gondolom, hogy nem létezik tanítási sablon, amit bárkire rá lehet húzni, hanem minden korcsoportot, a különböző oktatási formában résztvevőket, sőt, minden egyént másképp kell tanítani. Alkalmam volt anyanyelvi tanárokkal is együtt dolgozni, amit roppant érdekesnek és izgalmasnak találtam. Nagy szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött évekre, illetve diákjaimra.

Csupán egyetlen egyszer próbáltam meg mással foglalkozni, de szerencsére hamar rájöttem, hogy igazából, amit szeretek csinálni,az a tanítás,és ez a kis „kitérő” csupán megerősített abban a hitemben, hogy tényleg ez a legszebb és legcsodálatosabb hivatás.

Ha nem tanítok, akkor épp olvasok, zenét hallgatok, színházba, moziba járok, vagy a Spániel Fajtamentő Egyesületnél önkénteskedem. Imádom a kutyákat, de sajnos Danit ( a kutyusomat) egy éve megmérgezték, és a seb még túl friss ahhoz, hogy örökbefogadjak egy újat.

Szeretnék minél tovább a csapat tagja lenni, mert úgy érzem, hogy ez az ideális közeg, illetve módszer a nyelvtanításhoz illetve a tanuláshoz. A jövőmet illetően egy biztos, hogy tanítani fogok!